Ásítás
Ditte és Giovanni Bandini 2004.04.13. 12:19
Ásításkor kezünket a szánk elé emeljük,manapság ez az udvariasság és jólnebeltség jele.
Pedig ez a cselekvés régi, az egész világon elterjedt hitre vezethető vissza, amel szerint veszélyes dolog eltakaratlanul nagyra tátani a szájat. Egyrészt attól féltek az emberek, hogy a lélek elhagyhatja a testet, másrészt, hogy a gonosz szellemk behatolhatnak a testbe, és hatalmukba keríthetik az egyént, vagyis megszállják. A Rajna vidékén egyesek füstölésnek vetették alá magukat, attól félve, hogy a fent említett módon megszállta őket egy démon. A Cseh erdőben az ásító inge sarkával háromszor megtörölte az arcát, szintén ettől való félelmében.
Míg az ásítást általában negatv cselekedetnek ítélték, két ember egyidejű ásítása azonban Németországban és Franciaországban az egyetérteés jele volt. Ha valaki az év végén ásított, akkor az széles körben vallott meggyőződése szerint jó előjel volt az elkövetkező évre vonatkoóan.
|