A wicca istenségei
Scott Cunningham 2004.03.29. 18:34
Valamennyi vallás alpja az istenhit. A wicca sem kivétel: elfogadja a felsőbb, kiismerhetetlen, végtelen erő létzését, amelyből az egész világmindenség eredeztethető.
Ez az erő és hatalom olyan bonyolult fogalom, amely az emberi elme felfogóképességét messze meghaladja. Majdnem el is veszett a wicca valláson belül a megértés nehézségei miatt. A wiccák az istenségeiken keresztül kapcsolódnak össze a végtelen erőkkel. A természet alapvető tulajdonságainak megfelelően, két eredendő alakban személyesítették meg az energiákat, az Istennő és az Isten képében.
A széles körben elismert vallások istenségeinek személyében kivétel nélkül az őstípusú Isten és Istennő ölt alakot. Az istenségek világszerte megtalálható népes panteonja végső soron kettejük megannyi aspektusa. Az ősi Istennő és Isten fogalmában benne rejlik az összes változat.
A wicca hit megőrizte a két eredeti istenséget, mivel közreműködésükkel kapcsolódik a természethez. Miután szinte minden természeti elem (persze akadnak kivétlek) osztályozható nemek szerint, természetes, hogy isteneinket szintén a két lehetséges nem szerint képzeljük el.
A múltban, amikor az Isten és az Istennő ugyanolyan valóságnak tűnt, mint a Nap és a Hold, az istentisztelet és a bálványimádás szervezetlenül történt: a hívek önfeledten, boldogan, spontán egyesültek istenségeikkel. Később a szertartások a Nap járásához, a csillagászati évben megtett útjához, és a Hold növekedéséhez és fogyásához igazodtak.
Miután a wiccák az istenséget a természet elengedhetetlen velejárójának tartják, sokan foglalkoznak közülük ökológiával: igyekeznek megmenteni a Földet a végső pusztulástól. Az Isten és az Istennő még létezik, ahogy mindig is léteztek, köszönet nekik, amiért a nehézségek ellenére tovább éltetik becses bolygónkat.
Amikor megidézzük, meghívjuk az Istent és Istennőt, sok boszorkány valamelyik ősi itenség alakjában látja őket maga előtt. Diana, Pán, Ízisz, Hermész, Hina, Tammuz, Hekaté, Isár, Cerridwen, Thot, Tára, Aradia, Artemisz, Pelé, Apollón, Kanola, Brigit, Héliosz, Bran, Lugh, Héra, Kübelé, Inanna, Maui, Éa, Athéné, Lono, Marduk- a névsor szinte végtelen . Rajtuk kívül még sok hasonló tulajdonságú Istent és Istennőt sorolhatnánk fel.
Az istenségeknek számtalan neve ismert, de van ahol ők a névtelen létezők. Megjelenéseikben a mi elképzeléseinket követik. Az Isten és az Istennő általában mindenható, mivel az összes teremtményt és meg nem nyilvánult létezőt ők ketten teremtették. Azért tudunk kapcsolatot teremteni velük, mert egy kis rész benünk is megvan belőlük, és fordítva.
Az Istennő és az Isten egyenlők. Egyikük sem magasabb rendű, egyikük sem tarthat igényt nagyobb tiszteletre a másiknál. Jóllehet egyes wicca közösségek előszeretetttel tüntetik ki figyelmükkel az Istennőt, miközben csaknem teljesen megfeledkeznek az Istenről. A kettő tökéletes egyensúlya nevezhető ideálisnak. Az Istennő és az Itsen egyenlő felek és kiegészítik egymást.
Az Istennő
Az Istennő egyszerre a felszántatlan, a terméssel viselős és a szunnyadó, fagyos anyaföld. Az ő ajándéka a bőséget biztosító születés. Bár az élet az Istennő ajándéka, a halál ígérete szintén tőle ered. Az elmúlás nem az örök sötétség és a feledés, hanem a fizikai lét megérdemelt jutalma, a pihenés ideje.
Mivel az Istennő a természet egészét jelenti, ő a csábító és a vénség együttvéve; a tornádó és afriss tavaszi eső; a bölcső és a sír.
A wiccák nagyra becsülik őt termékenységéért, szeretetéért és gazdaságáért, annak ellenére, hogy természetének sötét oldalát ugyancsak jól ismerik. Őt látjuk a Holra tekintve, ráismerhetünk a némaságban, a tenger örök mozgásában és a tavaszkor életre kelő természet elsöprő életerejében.
Az Istennő birodalmához tartozik a Föld, a víz és a Hold.Érthető, ha rengeteg teremtmény tartozik az oltalma alá. Többek között a nyúl, a medve, a bagoly, a macska, a kutya, a denevér, a liba, a szarvasmarha, a delfin, az oroszlán, a ló, a skorpió, az ökörszem, a pók, a méhek, hogy csak néhányat említsek a népes seregletből. Valamennyien az Istennő szent állatai.
Az Isten
Az Istent látjuk a Napban, amely ragyogó fényével elárasztja a világot, felkél és lenyugszik, végtelen ritmusával kormányozza életünket. A Nap nélkül nem létezhetnénk, következésképp benne tiszteljük minden élet forrását, a földben szunnyadó magvakat életre keltő meleget, a hőt, amely zöldbe borítja a havas tél után ébredező tájat.
A vadon élő állatkról az Isten gondoskodik. A szarvas Istent gyakran ábrázolják szarvval vagy aganccsal, továbbá ezekkel díszített sisakkal a fején, jelezvén rokonságát e nemes vaddal.A korai időkben a vadászatot az Istenhez, míg az állatok háziasítását az Istennőhöz társították.
Az Isten birodalmához tartoznak az ember nemjárta, rengeteg erdők, a tűzforró sivatagok, az egeket ostromló magas hegyek, valamint a csillagok, amelyek ugyan látszólag távol vannak a Naptől, mégis az Isten uralma alá tartoznak.
|